Carlos Ruiz Zafon A szél árnyéka
" Azután mint aki jól végezte dolgát, sarkon fordultam, és hátrahagyott jelzéseimet követve nekivágtam a visszafelé vezető útnak. Ahogy ott kanyarogtam a homályos könyvalagutakban, óhatatlanul is valamiféle csüggedt szomorúság kerített hatalmába . Az járt a fejemben, hogy ha véletlenül meglelt, ismeretlen könyvben egy egész világot fedeztem fel, vajon hány örökre elfeledett, felderítésre váró olvasmány lapulhat itt , e végtelennek tűnő nekropoliszban . Úgy éreztem, millió magányos könyvlap nyugszik körülöttem az óceán fenekére süllyedve,mind egy-egy elhagyott univerzum, egy-egy gazdátlan lélek, miközben a falakon túl vibráló világnapról napra elveszíti emlékezetét, és minél többet felejt, annál okosabbnak hiszi magát."
Hát lehet nem szeretni ezt a könyvet ?
Rendkívül jó volt olvasni, sokszor érezetem, hogy jó lenne időmilliomosnak lenni és csak olvasni és olvasni, de jelenlegi életemben családanya vagyok és dolgozó nő így az olvasás keretek közé van szorítva. No ez nem panasz , mert hálás vagyok szeretteimért és jelen gazdasági helyzetben a munkámért is.
Amióta befejeztem az olvasást az jár a fejemben ki nőtt jobban a szívemhez Daniel Sempere vagy Julián Carax vagy esetleg Carlos Ruiz Zafon aki megálmodta és elmesélte a történetüket? Mindenesetre nehéz eset ezt eldönteni, de ma már tudom miért lelkesedtek a könyves blogokon a hozzám hasonló megrögzött olvasótársaim.
Itt köszönöm meg, hogy több bejegyzésben is ajánlottátok Zafont mert nagyon kellemes percek voltak az olvasás percei. Én nem is írok többet mert hát az a bizonyos töltőtoll ami valaha talán Victor Hugo-é volt és amelynek nyomában kítűnő regények születtek még nincs a kezemben, így az írást meghagyom az ahhoz értőknek:-))
"...a könyvben, mint egy tükörben, újra felfedezhetjük mindazt, amit legbelül hordozunk. Olvasás közben elménket és lelkünket egyaránt életre hívjuk , s ez a bensőséges rítus egyre kevesebbeknek adatik meg . "
fülszöveg :
Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd. Forrás: libri.hu
Ha szavaznék akkor 10/10 -est adnék .
