Móricz Zsigmond Kivilágos kivirradatig / Úri muri
A Kivilágos kivirradatig hősei karácsony második ünnepén István napján gyűlnek össze, hogy megtartsáK a jószágigazgató lánya Annus és Pogány Imre kézfogóját. Az eljegyzésből nem lesz semmi, mert a gróf váratlanul elbocsátja a jószágigazgatót. Érezzük hogy recseg-ropog itt minden, összedőlni készül, de még utoljára egy éjszakáig együtt vigad ez a halálraítélt társaság.
Az Úri muri középponti témája a környezetéből kinőtt magyar ember tragikus helyzete. Szakhmáry Zoltán, a mű főhőse „odavaló ebbe a környezetbe” – írja Schöpflin – szolidárisnak érzi magát vele, megérti és szereti, de nem tud vele élni, éppen mert kinőtt belőle, egy fejjel kimagasodik, és a maga felsőbb szempontjából megismeri minden baját, bűnét, betegségét. Nagy indulat ér benne, meg akarná feszíteni minden erejét, hogy javítson, gyógyítson és segítsen, de a környezet nem érti meg, lehúzza magához, meghiúsítja törekvését."
Mindkét kisregényben a kitűnő jellemábrázolás volt ami leginkább megragadott és az ízes régi magyar beszéd . A politikai ihletésű részek nekem nem annyira felemelőek, de tisztában vagyok vele, hogy az írónak ezek vélemény alkotásai a korának társadalmáról.
Különösen tetszenek a Móriczra jellemző adomák amik itt is megjelennek, ezek időnként hangos nevetésre késztettek . Nagyszerűen boncolgat egy-egy lelki , társadalmi problémát az író , de ezek értékeléséhez kell az olvasónak " beérni vagy megérni " kinek hogy tetszik.
Ami különösen értékessé teszi műveit az a magyarság dicsérete, értékeinek ábrázolása. Ma már sok ember szégyelli magyarságát, a nyugathoz hasonlítjuk életünket, és úgy gondoljuk nem élünk jól, de gyökereinket, mentalitásunkat nem téphetjük ki , nem változtathatjuk meg. Büszke magyarnak kéne lennünk napjainkban is és nem kéne szégyellni magyarságunkat, ha csak nem a tetteink miatt.
"Magyar embert nem érhet csapás, csak egy: ha a kedélyét elveszti... Mert minden egyéb csak akcidencia az életben: az a fundamentum, a kedély. Amíg ez rendben van, addig esetlegesség a pénz, a vagyon, az emberek jóakarata: minden. De míg él a magyar kedély, én édes lelkem, jó angyalom, addig ne essenek kétségbe... "
